Közös előkészítés glükózaminnal. EUR-Lex Hozzáférés az európai uniós joghoz

Я же слыхал этот голос дважды.

A véralvadást befolyásoló szerek Köles László A vér az ép érpályán belül folyékony, viszont az ér sérülése esetén a sérülés helyén megalvad. Amennyire magától értetődő jelenségről van szó, annyira bonyolult szabályozórendszer elemeinek érendothel, vérlemezkék és nagyszámú plazmaprotein összehangolt, pontos együttműködésén alapul.

Annak ellenére, hogy a szervezet érpályája meglehetősen sérülékeny, a véralvadási rendszer egyensúlya viszonylag nehezen borul fel.

Amennyiben ez mégis megtörténik, az életet jelentősen veszélyeztető helyzet alakulhat ki, akár vérzékenység, akár fokozott véralvadási hajlam formájában, sőt a kétféle véralvadási zavar egyidejűleg is előfordulhat például a disseminált intravascularis coagulatio — DIC esetében.

Tekintve, hogy a véralvadási rendszer működésének részletes leírása meghaladja egy farmakológia tankönyv kereteit, a következőkben röviden, egyszerűsítve írjuk le a működését.

közös előkészítés glükózaminnal

Mindazonáltal igyekszünk azokra a részfolyamatokra nagyobb hangsúlyt fektetni, amelyek elemei mai ismereteink szerint a farmakoterápia számára célstruktúrát jelentenek, és beavatkozási lehetőséget kínálnak a patológiás folyamatokba. A haemostasis alapmechanizmusai Az ép endothel több ponton is a véralvadási folyamatok ellen hat, és nagymértékben felelős azért, hogy fiziológiás körülmények között az érpályában lévő vér nem alvad meg.

közös előkészítés glükózaminnal

Amennyiben azonban az érpálya megsérül, olyan folyamatok indulnak el, amelyek a vér lokális alvadása és végső soron az érpálya integritásának helyreállítása irányába hatnak. Az érsérülés által kiváltott első válasz a helyi érszűkület, amely egyrészt az érfalsimaizmok közvetlen reakciója, másrészt a lokálisan felszabadult érszűkítő anyagok tromboxán A2, szerotonin, adrenalin hatására jön létre.

Közben elkezdődnek azok a folyamatok is, amelyek a hiba tartós és végleges elhárítását biztosítják.

A farmakológia alapjai

A thrombocyták kitapadnak a sérülés ízületi fájdalom premenstruális szindróma esetén szabaddá vált subendothelialis kollagén rostokhoz és a közös előkészítés glükózaminnal endothelhez, aktiválódnak, majd összecsapzódnak aggregálódnak.

Az érsérülés helyén kialakul egy thrombocytadugó. Ezzel párhuzamosan elindul a véralvadás folyamata, amely vérben oldhatatlan fibrinháló képződéséhez vezet, és az a vér sejtes elemeivel együtt létrehozza a sérülést véglegesen és stabilan elzáró alvadékot. Az alvadékképződést, amely néhány perc alatt lezajlik, lassan követi az órákat, napokat igénylő reparációs folyamatsor, amely az alvadék eltávolítását fibrinolízis és a fiziológiás állapot helyreállítását sejtproliferációs folyamatok, az érendothel folytonosságának helyreállítása eredményezi.

A felvázolt eseménysorból három elemet célszerű a farmakológiai beavatkozási lehetőségek szemszögéből megvizsgálni: a thrombocyták szerepét, a fibrinképződés folyamatát és a fibrinolízist. A thrombocyták A vérben keringő nem aktivált vérlemezkék kis méretű 2—3 μm átmérőjűsejtmag nélküli, korong alakú testecskék.

Különleges tulajdonságuk, hogy amennyiben az érfal integritása megszűnik, és a subendothelialis mátrix szabaddá válik, a thrombocyták ott kitapadnak adhézióés ennek következményeként aktiválódnak és aggregálódnak.

Ez utóbbi egy közvetítő óriásfehérjét von Willebrand-faktor igényel a subendothelialis mátrix kollagénjéhez való kötődéshez. Vérlemezkék kitapadása a kollagén kontaktus a thrombocyták aktiválódásához vezet. A granulumaikban tárolt anyagok például ADP, szerotonin kiürülnek, és bennük tromboxán A2 képződik.

A vérlemezke aktiválásában fontos tényezők többek között: a trombin a PAR-1, azaz proteáz aktiválta receptor 1-es altípusána vérlemezke eredetű ADP P2Y1- és P2Yreceptoronszerotonin 5-HT2A-receptoronadrenalin α2-receptorontromboxán A2 TPα-receptoronvalamint a fehérvérsejtek által termelt thrombocyta-aktiváló faktor PAF-receptoron.

közös előkészítés glükózaminnal

A felsorolt anyagok hatására az aktiváció folyamata felgyorsul. Fiziológiás körülmények között egyidejűleg beindulnak azok az események is, amelyek az aktiválódást gátolják, és így azt korlátok közé szorítják.

Ezek közül kiemelhető az ép endothelsejtekben képződő prosztaciklin, valamint az endothelből felszabaduló NO, amelyek a cAMP- illetve a cGMP-szint emelése révén az aktiválással szemben hatnak. A vérlemezkékre ható vegyületek összetett hatását mutatja, hogy a fentiek közül az adrenalin β-receptorokon az aktiválódás ellen hat. A konformációváltozás által a fibrinogén, valamint egyéb arginin—glicin—aszparaginsav szekvenciát tartalmazó ún. RGD-fehérjék például von Willebrand-faktor, vitronektin iránt megnő az affinitás, amelyek így az aktivált thrombocytákhoz kötődnek, és azok között hidakat képeznek.

Ennek következménye a thrombocytaaggregáció, amely az adhézióval együtt a subendotheliumhoz tapadó fehér thrombus kialakulásához vezet, és végső soron a véralvadási kaszkád segítségével megteremti a szilárd alvadék kialakulásának a feltételeit.

Patológiás állapotokban, kedvezőtlen áramlási viszonyok erek szűkülete esetén a fenti aktiválási folyamatot a thrombocytát ért mechanikai hatások a szűkület miatt fellépő nyíróerők közös előkészítés glükózaminnal kiválthatják, és ezáltal elősegíthetik a thrombosis kialakulását. A véralvadási kaszkád a fibrinképzés folyamata Az alvadási koagulációs kaszkád több lépcsős reakciósorozat, amelynek során egy-egy proenzim aktív enzimmé alakul át, olyan módon, hogy minden lépésnél egyre több aktív közös előkészítés glükózaminnal képződik.

A folyamatsor — az erőteljes pozitív visszacsatolások következtében — egyre jobban felgyorsul, és rövid időn belül fibrinszálakból álló fehérjeháló jön létre, amely a hálóban rögzült alakos elemekkel együtt alkotja az alvadékot. Egyidejűleg beindulnak a később részletezésre kerülő antikoaguláns mechanizmusok is, és fiziológiás körülmények között a koaguláció csakúgy, mint az antikoaguláns aktivitás a sérülés helyére lokalizált marad.

A klasszikus elképzelés szerint a proenzimek aktiválódása két úton indulhat el. Sérült felületen jellemző az in vivo külső indítású, azaz extrinsic alvadási út, míg a kémcsőbe levett vér az in vitro belső indítású, azaz intrinsic úton alvad meg.

Az érpályában lezajló véralvadási folyamat jellemzően az extrinsic úton indul el, miközben az intrinsic út legtöbb lépése nélkülözhetetlen pozitív visszacsatolási tényezőként közös előkészítés glükózaminnal részt benne A szöveti faktorok a VII faktorral aktív komplexet képeznek, és ez a X faktor aktiválásához Xa vezet. Ez utóbbi reakció egy aktivátor komplex keletkezését igényli, amelyhez szükség van a IXa faktoron kívül Ca-ionokra, negatív töltésű foszfolipid-felületre az aktivált thrombocyták membránja biztosítja és egy a reakciót felgyorsító regulátor fehérjére VIIIa faktor, amely az enzim és szubsztrátja megfelelő térbeli elrendezésű kötődését segíti elő.

A VIII faktor aktiválásában elsősorban a trombin, kisebb mértékben a Xa játszik szerepet pozitív visszacsatolások.

A farmakológia alapjai

Említést érdemel, közös előkészítés glükózaminnal a VIIIa inaktiválásáért is a trombin felelős negatív visszacsatoláshiszen abban az esetben, ha az ép endothelsejt trombomodulinjához kötődik, szubsztrátspecificitása megváltozik, és a fibrinogén helyett lásd később a VIIIa faktort inaktiváló protein C-t aktiválja.

Az aktivátor komplexben szereplő VIII és IX faktor jelentőségét mutatja, hogy genetikai eredetű hiányukban alakul ki a két közismert súlyos alvadási zavar, a haemophilia A, illetve haemophilia B. A trombin az alvadási kaszkád kulcsmolekulája. Egyrészt hasítja a fibrinogént, és a képződött fibrin monomerekből épül fel a fibrinháló.

Mindennek stabilitásához nélkülözhetetlen a XIIIa faktor, amely egyetlen kivételként az alvadási kaszkádban szereplő enzimek közös előkészítés glükózaminnal nem proteáz, hanem transzglutamináz, és a fibrinmolekulák oldalláncai között kovalens kötéseket hoz létre. A XIII faktort szintén a trombin aktiválja. A trombin ezek mellett az alvadási kaszkád szabályozásában is kulcsszerepet játszik. Pozitív visszacsatolásként aktiválja a XI faktort az intrinsic út egy korai proteázaa VIII és az V regulátorfehérjét lásd előbbvalamint részt vesz a thrombocyták aktiválásában.

Negatív visszacsatolásként pedig ép endothelsejteken a protein C aktiválása révén a regulátorfehérjék elbontásával az alvadási folyamat korlátozásában játszik alapvető szerepet. A véralvadásgátló gyógyszerek hatásmechanizmusának megértéséhez lényeges annak ismerete, hogy az alvadási kaszkád számos proteázának ezek közül négy a koagulációt elősegítő: protrombin, VII, IX, X faktor, egy pedig antikoaguláns, a protein C szintéziséhez K-vitaminra van szükség.

A farmakológia alapjai

Ezek a májban közös előkészítés glükózaminnal proenzimek ugyanis csak akkor teljes értékű enzimfehérjék, ha glutaminsav-oldalláncaik γ helyzetben karboxilálódnak. Ez a karboxiláció elengedhetetlen ahhoz, hogy kalciumot kössenek, és ennek segítségével az enzim az aktivátor komplexben foszfolipid felülethez vagy másik fehérjéhez kötődjön. A karboxilációhoz koenzimként a K-vitamin redukált formájára, valamint oxigénre és szén-dioxidra van szükség.

A karboxiláció nélkül funkcionálisan inaktív proenzimek képződnek, ezért K-vitamin-hiányban alvadási zavar alakul ki, K-vitamin-antagonista vegyületek alkalmazásával pedig véralvadásgátló hatás érhető el.

EUR-Lex Hozzáférés az európai uniós joghoz

Ismernünk kell a véralvadásgátló vegyületek farmakológiájának megértéséhez, a trombin gátlásának a lehetőségeit is. A legfontosabb trombininhibitor az antitrombin III, amely a trombinnal, valamint a Xa faktorral gyengébben a IXa, a XIa, a XIIa faktorral, valamint kallikreinnel inaktív komplexet képez, így azok hatását irreverzibilisen felfüggeszti.

Ez az inaktiváció önmagában lassan megy végbe, a felgyorsulásához egy kofaktorra van szükség, amely lehet például az endothelsejtek által termelt heparán-szulfát. Terápiásan a heparin ilyen kofaktor jellegű hatását használjuk ki lásd később.

В коридоре нет абсолютно никакого освещения.

A trombin további lehetséges gátlószere a még kevéssé tisztázott fiziológiai jelentőségű heparin-kofaktor II. A fentiekkel ellentétben a korábban említett ép érendothelben keletkező trombomodulin nem gátolja a trombin enzimatikus aktivitását, hanem mintegy átkapcsolja azt a koagulációt serkentő hatásmódról a protein C képzés és a következményes VIIIa- és Va-inaktiválásra, azaz antikoaguláns hatásmódra.

A fibrinolízis A sérülés elzárását, ezáltal az akut probléma elhárítását követően a szervezet végső soron az eredeti állapot helyreállítására törekszik.

Vízöntő Kora Aktiváció 2. rész - Hungarian promotional video

Ehhez szükséges a fibrinalvadék proteolitikus lebontása, amelyet további, e fejezetben nem részletezett sejtproliferációs, regenerációs folyamatok kísérnek. A fibrinolitikus rendszer Míg ezek az endogén anyagok közös előkészítés glükózaminnal is enzimaktivitással rendelkeznek, addig a testidegen aktivátor streptokinase hatásához előbb arra van szükség, hogy plazminogénhez kötődjön, és csak ez a komplex képes hatékonyan további plazminogént aktiválni.

A véralvadási kaszkád A plazminogén nagy affinitást mutat a fibrinhez annak lizin oldalláncaihozígy a vérrögben ahhoz kötődve feldúsul.

A farmakológia alapjai

Mivel a plazminogén fibrinszálakhoz történő kötődése olyan szerkezeti változást hoz létre, amely elősegíti a plazminogén aktivátorok kötődését, azok hatása fiziológiás körülmények között a thrombusban érvényesül.

Bár a plazmin elsősorban a fibrint bontja, emellett a fibrinogént, valamint az V és a VIII faktort is képes hasítani. A fibrinolízis végtermékei közül a nagy molekulatömegű fibrinogénfragmentumok gátolják a fibrinpolimerizációt.

Miután a közös előkészítés glükózaminnal hasította a fibrint, szabaddá válik, és fiziológiásan a plazmininhibitorok — elsősorban az α2-antiplazmin, emellett az α2-makroglobulin, a C1-inhibitor és az α1-antitripszin — inaktiválják.

közös előkészítés glükózaminnal

A fibrinolízis gátlóinak másik csoportját a plazminogénaktivátor-inhibitorok képezik. Közülük említést érdemel a plazminogénaktivátor-inhibitor-1 PAI-1amely az endothelsejtekben termelődik, és az akut fázis proteinek közé tartozik.

A lizin szerepe a plazminogén fibrinhez való kötődésében lehetőséget ad arra, hogy terápiásan lizinanalógokat például ε-aminokapronsav, lásd később használjunk a fibrinolízis gátlására. A fejezet végén szót ejtünk két, a fentiektől eltérő módon ható vegyületről, amelyek azonban terápiás szempontból nem jelentősek.

A farmakológia alapjai

A thrombocytafunkciót gátló vegyületek artériás thromboemboliás események profilaxisára és kezelésére használhatók. Az artériás thrombosisok kialakulásában ugyanis az érfaldefektus talaján kialakuló thrombocytaaggregáció a legfőbb kiváltó ok. Vénás thrombosisok kezelésére közös előkészítés glükózaminnal megelőzésére nem alkalmasak, valószínűleg azért, mert vénás thrombosis esetén elsősorban pangás és az áramlás lassulása talaján keletkeznek a thrombusok, amelyek — szemben az artériás thrombussal — elsősorban fibrinből és vörösvértestekből állnak, és a thrombocyták nem játszanak hogyan kezeljük az ízületeket dudorokkal szerepet a kialakulásukban.

A tromboxán A2 szintézisét gátló vegyületek Az arachidonsavból képződő termékek közül a vérlemezke eredetű tromboxán A2 a thrombocyták aggregációját fokozza, míg az endothel eredetű prosztaciklin ez ellen hat.

közös előkészítés glükózaminnal

Elméletileg két mechanizmussal lehet a tromboxán A2 szintjét csökkenteni: a tromboxán-szintetáz vagy a ciklooxigenáz COX gátlásával. A tromboxán-szintetáz-gátlók a tankönyv írásának a pillanatáig terápiásan nem váltak be, amit a szakirodalom azzal magyaráz, hogy olyan ciklikus endoperoxid intermedierek felszaporodásához vezetnek, amelyek fokozzák a thrombocytaaggregációt. Ezzel szemben a COX-gátló klasszikus vegyület, az acetilszalicilsav mind a mai napig a legfontosabb, leggyakrabban alkalmazott thrombocytaaggregáció-gátló.

Az ASA a COX enzim irreverzibilis gátlója, ezáltal csökkenti mind a thrombocyta-aggregációt fokozó tromboxán A2, mind az aggregációt gátló prosztaciklin szintjét. A két prosztanoid között ASA hatására mégis arányeltolódás jön létre: a tromboxán A2 gátlása kifejezettebb lesz, mint a prosztacikliné.

Amint erre korábban utaltunk, a tromboxán A2-t elsősorban a vérlemezkék termelik, míg a prosztaciklin endothel eredetű. Az ASA-t thrombocytagátlás céljára oralisan adagoljuk, kis dózisban általában napi mglassan felszívódó készítmény formájában. Mindez azt eredményezi, hogy a bélből folyamatosan felszívódva tartósan viszonylag nagy koncentrációja alakul ki a portalis vénában.

Érdekescikkek